Énekeskönyvünk előnyei és kihívásai. Régi és új ének

Elhangzott az Énekelt reformáció előadássorozat ötödik napján, 2016. október 28-án, pénteken.

Előadó: Dr. Bódiss Tamás 

Az erdélyi és magyarországi énekeskönyvek közös anyaga

Adalékok a mai énekeskönyvek és a gyülekezeti éneklés kérdéseinek értékeléséhez

(Dr. Bódiss Tamás)

A reformáció utáni két évszázad a Kárpát-medencei protestáns gyülekezeti éneklés történetében felekezeti és területi szinten is egységes képet mutat. Lényegében ugyanaz az énekanyag található a váradi, kolozsvári és debreceni kiadású református, de a Felvidéken nyomtatott evangélikus gyűjteményekben is. Az énekeskönyvek az ismert énekek összegyűjtése és közreadása nyomán születettek meg.[1] A nyomtatási munkák közben megismert esetleges újabb dicséreteket egyszerűen hozzátették a már kinyomtatott oldalakhoz.[2] Ha az újabb és újabb kiadásokból el is maradt néhány ének, sokkal több volt a bővítés, így a repertoár egyre gyarapodott, az énektárak vastagodtak. Míg a legelső ismert gyűjtemények[3] még 100 körüli éneket tartalmaznak, a XVIII. század folyamán használatos debreceni énekeskönyvek a genfi zsoltárokkal együtt 521 éneket, az először 1743-ban megjelent Új zengedező mennyei kar pedig már kezdetben 769 éneket tartalmazott. A XVIII. század végére tehát már valóban joggal vetődött fel a kérdés: mekkora legyen az énekeskönyv terjedelme és mennyi használható ebből a gyakorlatban? 

1744-ben látott napvilágot Kolozsvárott az a jelentős forrásértékű énekeskönyv, mely két évszázad múltán először adott dallamot protestáns énekeskönyvben dicséretekhez. Párja, a Debrecenben nyomtatott Öreg Debreceni Énekeskönyv először 1778-ban jelent meg, de a korábbi – dallam nélküli – kiadások megerősítik e gyűjtemény folyamatos használatát. E két fontos kiadvány az utolsó közös pont, mely lényegében azonos anyagot közöl himnuszok, zsoltárparafrázisok, ünnepi és egyéb dicséretek egymás utáni rendjében a külön címlappal kezdődő genfi zsoltároskönyv előtt. 

„Én nem tudom,… mint zeng az egész ég” Kontrafaktumok a református énekeskönyv új énekei között

Elhangzott az Énekelt reformáció előadássorozat negyedik napján, 2016. október 27-én, csütörtökön.

Előadó: drd. Benkő Tímea Kolozsvár 

Szeretettel köszöntök mindenkit, itt a templomban és a rádiókészülékek előtt, illetve azokat, akik internetes közvetítésben követik az előadást.

Kontrafaktumok a református énekeskönyv új énekei között.

A kontrafaktum nem csak zenei kifejezés, hanem a művészetben olyan előállítási eljárás, mely egy műalkotásból bizonyos alaki elemek megőrzésével új műalkotást hoz létre. A zenében a kontrafaktum egy új szövegnek valamely már meglévő szöveges dallamra való alkalmazását jelenti. Az egyházzenében a kontrafaktum egy olyan „új” ének, melyet úgy alkottak meg, hogy egy világi éneket egyházi tartalmú szöveggel láttak el. Létezik egy másik fogalom is, a zenei paródia, melyet ugyanennek a módszernek megnevezésére használnak, attól függetlenül, hogy a dallam, melyre az új szöveget alkalmazzák, milyen, világi vagy vallásos hátterű, [1] Illetve más emghatározás szerint a paródia éppen a kontrafaktum ellentéte: vallásos tartalmú ének dallamának alkalmazása egy világi szöveghez.[2] A zenetudományban a barok és a klasszicizmus idején viszont minden olyan művet paródiának neveztek, melyet egy már korábbi zenemű felhasználával szereztek. A fogalmak használata tehát elég tág teret enged annak, hogy mit nevezünk kontrafaktumnak és mit paródiának. Az előadás címében elég titokzatosan hangzott a kontrafaktum megnevezés, ezért nem akartam tovább zavarni az érdeklődőket azzal, hogy a címben megnevezzem, hogy a reformációi előadássorozatok alkalmával paródiákról is fogok beszélni … J.

AZ ÉNEKESKÖNYV LUTHER ÉNEKEI

Elhangzott az Énekelt reformáció előadássorozat harmadik napján, 2016. október 26-án, szerdán.

Előadó: Kissné dr. Mogyorósi Pálma Nyíregyháza

AZ ÉNEKESKÖNYV[1] LUTHER ÉNEKEI

A reformáció során az egyházzene megújítására is sor került. Luther az egyházi ének fontosságát hangsúlyozta a hívők lelki életében, és sokat tett azért, hogy a hívők is aktívan bekapcsolódhassanak a liturgiába. Ilyen megfontolásokból a latin nyelvű, az egyszerű ember számára nehezen megtanulható katolikus egyházi énekeket német nyelvű, könnyen megjegyezhető népénekekkel kívánta helyettesíteni. Ezt a célt szolgálták a korálok.

Genfi zsoltárok a magyar kórusirodalomban

Elhangzott Énekelt reformáció előadássorozat második napján, 2016. október 25-én, kedden.

Előadó: Dr. Péter Éva Kolozsvár

A zsoltár szó jelentését kutatva a következő értelmezéseket találtam[1]: az Ószövetség egyik könyvét alkotó vallásos ének; egyházi ének; zsoltárkönyv. Maga a zsoltárkönyv jelentés is többértelmű:  Szentírást olvasók számára  az Ószövetségbe foglalt, százötven zsoltárt tartalmazó, öt zsoltárkönyvet jelenti; Bencédi Székely István, Krakkóban, 1548-ban kiadott munkájában a zsoltárkönyv megnevezés a százötven bibliai prózazsoltár gyűjteményét jelenti[2]. Heltai Gáspár, Kolozsváron, 1560-ban kiadott munkájának címlapján „SOLTAR, AZ AZ, SZENT DAVIDNAC, ES EGYEB Prophetaknac Psalmusinac, auagy Isteni dichireteknec konyue…” szintén zsoltárkönyv értelmezés olvasható; azonban a XVI. században a zsoltár szó megverselt bibliai zsoltárokat és azok gyűjteményét is jelenti. Ismert Bogáti Fazakas Miklós (1548–1598 u.), 1582-ben elkészült, kéziratos gyűjteménye, „Psalterium Magyar Zsoltár kit az üdőkbeli históriák értelme szerént különb-különb magyar ékes nótákra, az Isten gyülekezetinek javára fordított Bogáti Fazakas Miklós”címmel, melyben a zsoltár szó már rímes-strófikus zsoltárparafrázisok gyűjteményes könyvét jelenti[3]. Szenci Molnár Albert (1574–1634) Psalterium Ungaricum-a, melyet Herbornban, 1607-ben adtak ki, már a százötven genfi zsoltár fordítását tartalmazza. Szenci magyar nyelvű zsoltárai nem szabad átköltések, hanem műfordítások. A prózazsoltárok bibliai szövegét követve, a Kálvin korabeli genfi dallamoknak megfelelő sorfajtákat és strófaszerkezeteket szem előtt tartva, megalkotta a magyar zsoltárkönyvet, a feljegyzések szerint mindössze 90 nap alatt. A XVII–XVIII században ezeket a genfi zsoltárokat a bibliához kötve adták ki, de megjelentek külön kötetben is, majd belefoglalták a protestáns énekeskönyvekbe. Így a zsoltár szó egyrészt a Szenci Molnár Albert féle zsoltárokat tartalmazó könyvet, másrészt református énekeskönyvet is jelent[4].