2016. október 25., kedd

Az 1996-os énekeskönyv zsoltárparafrázisai


Elhangzott Énekelt reformáció előadássorozat első napján, 2016. október 24-én, hétfőn.

Előadó: Sógor Csilla egyházzenész


A héten elhangzó előadásokkal a Reformáció500 rendezvénysorozathoz kapcsolódunk. Az előadásokkal az immár 20 éve megjelent, és gyülekezeteink szolgálatában álló énekeskönyv énekeit szeretnénk közelebb hozni mindnyájunkhoz. „Az énekeskönyv harangláb akarna lenni; sokhelyütt mégis fejfa lett belőle.” - írja Csomasz Tóth Kálmán (1902-1988, református lelkész, teológiai tanár, zenetörténész)- „Ha akarod, hogy harangláb legyen, húzzad meg a szíved és a jó tanítást befogadó értelmed harangjait és jó énekléssel segítsed dicsérni az Urat”. 1543. évi genfi Ágendás könyv előszavában így ír Kálvin: „Az éneklés igen ajánlatos, mint az ige hirdetésének, hitünk megvallásának és imádságunknak (dicséretünknek, hálaadásunknak és könyörgésünknek) közös, ünnepélyes és szívből fakadó kifejezése”. - Dr. Révész Imre fordítása (jugoszláviai ref. énekeskönyv előszava, 1939)

Az istentiszteleteken énekelt zenei anyagot a XVI-XVII században graduál és cantional típúsú könyvekben rögzítették.  „A graduálok a korai protestantizmus szertartásos énekeskönyvei gregorián dallamokkal és magyar szövegekkel.” (Csomasz Tóth Kálmán) A cancionálék kizárólag gyülekezeti énekeket tartalmaztak. Az első ilyen jellegű könyvet 1536-ban nyomtatta Gálszécsi István, Krakkóban,- a fennmaradt töredék 9, nem magyar eredetű, dallamot tartalmaz. A Huszár Gál 1560-ban kiadott énekeskönyve107 magyar éneket tartalmaz.

A magyar református énekeskönyvek történetét, dallamanyagát sok egyházzenész tanulmányozta és tanulmányozza. Nagyon fontos, hogy az énekörökséget továbbvigyük, éltessük.
Mai énekeskönyvünk 504 éneke között, történeti és stilisztikai szempontok szerint(Péter Éva, Református gyülekezeti énekek az erdélyi írott és szájhagyományos forrásokban), Kolozsvár Egyetemi Kiadó, 2008), vannak gregorián eredetű gyülekezeti énekek, középkori strófikus vallásos énekek (kanciók), reformáció korabeli énekek (genfi zsoltárok, XVI. századi német korálok, XVI. századi históriás és egyházi énekstílus), az ellenreformáció időszakának énekei (XVII. századi énekek: német korálok...), XVIII századi német korálok a barokk, pietizmus jegyében, és XIX-XX századi énekek.

A következő napok előadásai a genfi zsoltárok a magyar kórusirodalomban, Luther énekei, kontrafaktumok (világi eredetű énekek vallásos szöveggel) az énekeskönyvünkben, majd pénteken egy általánosabb, átfogó jellegű előadást fogunk hallani a régi és új énekekről. A szombati énekmaratonon pedig lehetőségünk lesz sokat énekelni és gyülekezeti énekfeldolgozást (kórus vagy hangszeres) meghallgatni.

Az 1996-os énekeskönyvünk első 150 éneke genfi zsoltár.  A genfi zsoltárok magyar fordítását Szenci Molnár Albert 1907-ben adta ki „Psalterium Ungaricum” néven Herbornban. A szatmári zsinat után (1646) (amikor a református ortodoxiának a puritánus mozgalommal szemben tanusított ellenállása enyhülni kezdett) jelenhettek meg a zsoltárok Váradon, majd Debrecenben. Erdélyben az 1643. évi zsinaton elhatározták, hogy „a' Frantzia Nótákta iratott 'Sóltárokat is énekeljék hét köznap: de a régi Énekekkel is éljenek: de arra vigyázzanak az elöl éneklő Mesterek, hogy a'mit énekelnek megegyezzen a 'Hitnek Ágazatival és a 'jelen való alkalmatossággal

A református istentiszteletben hosszú ideig - a 17. századi puritánus mozgalom térhódításáig- sokat megtartottak eleink a reformáció előtti idők átörökölt istentiszteleti formáiból. Zsoltáros liturgiával (imaórával) indították és zárták a napot. A zsoltárokat felolvasták vagy recitálva énekelték egyházi ünnephez, napszakhoz illő keretverssel (antifónával) vagy zsoltárparafrázisokat énekeltek. A zsoltárparafrázis a reformáció első évszázadának egyik jellegzetes énekfajtája, egyes zsoltárok többé kevésbé szabad átköltése, olykor újszövetségi gondolatokkal, vagy éppen időszerű elmélkedésekkel, értelmezéssel bővített  átalakítása.


Ó én két szemeim, ti az Úrra nézzetek”, a 27. 8 és következő verseinek szabad átköltése, a „Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat” kezdetű éneket Gerhardt Pál, a német evangéliumi énekköltészet egyik kiemelkedő alakja, a 37. zsoltár bibliai 5. versére írta, a Balassi Bálint „Bocsásd meg, Úr Isten ifjúságomnak vétkét” kezdetű verse a 25. zsoltár bibliai 7. verséből indul ki és helyenként ugyanannak a zsoltárnak egyes verseire emlékeztet.


411 (501)
 Az”Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli” eredetije egy német asztali áldást tartalmaző ének a 136. zsoltár alapján. 1569 óta használjuk. Dallama Marcus Valerius Martialis (kb. 40-102) latin költőnek az élet kellemességeiről írt epigrammájához – Vitam quae faciunt beatiorem- iilletve annak Luthertől származó keresztyén tartalmú átköltéséhez, kontrafaktumához, készült.

340 (257)
A 71. zsoltár alapján írta Nagybánkai Mátyás nagyszombati polgár az egyik legszebb énekünket, a „Ne hagyj elesnem felséges Isten”, kezdetű 340. éneket. Versformája huszita eredetre mutat, dallamvezetésében több magyar népzenei jellegzetességet figyelhetünk meg: 2. és 3. sor végződése között alsó kvintváltást.


362 (255)
A 92. zsoltár ihlette Sztárai Mihály „Mely igen jó az Úr Istent dícsérni”. Versfőiből nevének latinos alakját olvashatjuk ki – MICHAEL STARINVS-. 15 versből 8-at tartalmaz az énekeskönyv.


348 (264)
 Áldjad én lelkem” , 103. zsoltár egyes gondolatai visszhangzanak az 1679.-ben Brémában megjelent énekben. Dallama 1640 körül jelentkezett előszőr világi szöveggel. A szöveg Cs.T.K fordítása. Az ének szövege és dallama egyaránt nagyon kedvelt az egész világon. Cs.T.K. Hivja fel a zenészek, orgonisták és gyülekezet figyelmét arra, hogy a sorok végén álló háromnegyed értékű hangjegyeket ki kell tartani, hogy ne rontsuk el e szép dícséretnek az éneklését.
A régi brémai tanító és lelkészcsaládból származó Neander sabadgondolkodó és vallástalan volt, amikor 1670-ben a Márton-templomba Untereyck Tivadart, a német református kegyesség jeles képviselőjét választották meg. Az ifjú Neander is azért kezdte hallgatni őt, hogymegcáfolhassa és kigúnyolhassa. Ehelyett azonban az hallott igehírdetések az ifjút megtérésre indították.. Így vát belőle a „református énekkültés atyja”, ahogy később elnevezték. N.J. 58 éneket hagyott hátra, nagyrészüket nem istentiszteleti célra, hanem templomon kívüli lelki épülésre szánta.

392 (236)

 „Mindenek meghallják” A 127. zsoltár friss, üde hangulatú, szinte népi ihletésűnek nevezhető átköltése. Gyerekistentiszteletre is kitünően alkalmas. Kérdés, hogy Baranyai Péter vagy Bornemissza Péter a szerző. A dallamnak van egy másik feljegyzése is, de ezt a dallamalakot fogadták el hitelesnek Kodály Zoltán és Cs.T.K. tanulmányozva a magyar dallamok kialakulását és változásait.

ssz
1996*
1948**
Zsolt.
Kezdősor
Szerző/évszám
     1.          
159
-
122
Örvend mi szívünk, mikor ezt halljuk
Szegedi Gergely, ~1569
     2.          
173

134
Ti keresztyének dícsérjétek Istent
Bornemissza Péter énekeskönyvéből
     3.          
254
390
46
Erős vár a mi Istenünk
Luther Márton, 1483-1546
     4.          
283
237
63
Reménységemben hívlak, Uram Isten
Skarica Máté, ~1544-1591
     5.          
297
 180
51
A töredelmes szívet Te, Uram, szereted
Lengyel József, 1770-1822
     6.          
300
220
25:7
Bocsásd meg, Úr Isten ifjúságomnak vétkét
Balassi Bálint, 1584
     7.          
301
217
130
Bűnösök hozzád kiáltunk
Luther után
     8.          
307
205
51
Ne szállj perbe én velem
Kanizsai Pálfi János
     9.          
313
275
46
Az Úr Isten az én reménységem
Tranoscius énekeskönyvéből, 1636
   10.          
338
263
55
Mikoron Dávid nagy jóvoltában
Kecskeméti Vég Mihály, 1565
   11.          
340
257
71
Ne hagyj elesnem, felséges Isten
Nagybánkai Mátyás, 1575
   12.          
342
256
57
Irgalmazz, Úr Isten, immáron énnékem
István deák éneke,  ~1566
   13.          
348
264
103:1,2
Áldjad én lelkem
Neander Joachim, 1650-1680
   14.          
353
278
148
Dicsőült helyeken
Kanizsai Pálfi János/ Diószegi Sámuel 1806
   15.          
355
273
77
Az Úr Istent magasztalom
Németi Ferenc, ~1565
   16.          
356
450
147
Drága dolog az Úr Istent dícsérni
Skarica Máté, 1544-1591
   17.          
362
255
92
Mely igen jó az Úr Istent dícsérni
Sztárai Mihály (Bártfa 1593)
   18.          
363
252
148
Mennyei seregek boldog tiszta lelkek
Balassi Bálint, 1554-1594
   19.          
364
254
34
Mindenkoron áldom az én Uramat
Sztárai Mihály, 1575
   20.          
372
229
23:3
Hű pásztorunk vezesd a te árva nyájadat
Alexandriai Kelemen, 220, alapján ford. Csomasz Tóth Kálmán
   21.          
389
398
72:7-19
Úr lesz a Jézus mindenütt
Watts Izsák, 1674-1748
   22.          
392
236
127
Mindenek meghallják és jól megtanulják
~ 1566, Baranyai Pál, Bornemissza Péter ?
   23.          
397
265
37:5
Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat
Gerhardt Pál, 1607-1676, ford. Sántha Károly
   24.          
400
270
37
Légy csendes szívvel és békével
Gerhardt Pál, 1607-1676, ford. Füzesi József
   25.          
402
240
27:8-
Ó én két szemeim, ti az Úrra nézzetek
Pap Benedek, ~1570
   26.          
405
267
43,42
Mire bánkódol, ó, te én szívem
~1560, drezdai kódex
   27.          
411
501
136
Adjunk hálát az Úrnak, mert érdemli
Horn János, ~1569
*Az énekek sorszáma az 1996-os Magyar Református énekeskönyvben (Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata)
**Az énekek sorszáma az 1948-as  Református énekeskönyvben (Magyarországi Református Egyház kiadása)