AZ ÉNEKESKÖNYV LUTHER ÉNEKEI

Elhangzott az Énekelt reformáció előadássorozat harmadik napján, 2016. október 26-án, szerdán.

Előadó: Kissné dr. Mogyorósi Pálma Nyíregyháza

AZ ÉNEKESKÖNYV[1] LUTHER ÉNEKEI

A reformáció során az egyházzene megújítására is sor került. Luther az egyházi ének fontosságát hangsúlyozta a hívők lelki életében, és sokat tett azért, hogy a hívők is aktívan bekapcsolódhassanak a liturgiába. Ilyen megfontolásokból a latin nyelvű, az egyszerű ember számára nehezen megtanulható katolikus egyházi énekeket német nyelvű, könnyen megjegyezhető népénekekkel kívánta helyettesíteni. Ezt a célt szolgálták a korálok.

A korálok dallamai sokszor jól ismert szakrális és világi énekek egyszerűsített változatai voltak.

FORRÁS	EREDETI VÁLTOZAT	KORÁL
Középkori gregoriánum - himnusz	Veni redemptor gentium Veni creator Spiritus	Nun komm, der Heiden Heiland Komm, Gott Schöpfer, heiliger Geist
- szekvencia	Victimae paschali laudes	Christ lag in Todesbanden
- egyéb gregorián tétel	Sanctus	Jesaia, dem Propheten
Kortárs világi dal	Isaac: Innsbruck, ich muss dich lassen Hassler: Mein Gmüth ist mir verwirret	O Welt, ich muss dich lassen O Haupt voll Blut und wunden
Kortárs szerzők saját dalai		Luther: Ein feste Burg ist unser Gott
		Walter: Es spricht der Unweisen Mund wohl
		Crüger: Nun danket alle Gott

Luther Márton az egyházi év minden ünnepéhez írt korált, ezek száma közel 40. Énekeskönyvünk ebből 10-et közöl, a legnagyobb egyházi ünnepekhez (Advent, Karácsony, Pünkösd, Reformáció), valamint további liturgikus alkalmakhoz (bűnbánat, könyörgés, Isten dicsérete, keresztyén élet):

181. a, b. Jöjj, népek megváltója (Advent)

191. Az Istennek szent angyala (Karácsony)

246. Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét (Pünkösd, könyörgés Szentlélekért)

251. Jövel, Szentlélek Úr Isten (Pünkösd, könyörgés Szentlélekért)

254. a, b. Erős vár a mi Istenünk (Reformáció)

301. Bűnösök, hozzád kiáltunk (Bűnbánati énekek)

330. a, b. Adj békességet, Úr Isten (Könyörgések)

354. Megáll az Istennek Igéje (Isten dicsérete)

378. Jézus, ó, mi Idvezítőnk (Jézusról és az ember megváltásáról)

429. Jer, Krisztus népe, nagy vígan (Keresztyén élet)

181.a, b; Jöjj, népek megváltója (Advent) – Nun komm, der Heiden Heiland

Luther karácsonyi éneke az Isten Krisztusban emberi tesbe öltözésének, az inkarnációnak titkáról beszél. A nyomtatásban először Erfurtban, 1524-ben megjelent ének szövegét és dallamát is Luther Márton írta. Mintául egy középkori latin himnusz, a Veni redemptor gentium… szolgált, melynek szerzője a milánói Ambrosius püspök (Aurelius Ambrosius Trier, 339 – Milánó, 397.) volt.

A gregorián dallam főhangjait, a dallam gerincét a szerző megtartja, de a szöveghez való igazítás miatt a hangismétléseket kihagyja (az alábbi kottakép jól szemlélteti ezt).

Az eredeti 4 soros, jellegzetes ambrozián strófaszerkezetet megőrzi, de a 8 szótagos sorokat 7 szótagosra szűkíti. „Régies nyelvezete nem zavarhat, mert elsősorban nem is régi, hanem idő feletti; ha pedig idő feletti, akkor a jó értelemben vett jelentől nem állhat távol.”[2]

Az évszázadokon át Advent 1. vasárnapjának himnuszaként énekelt dallam számos korabeli és későbbi zeneműnek szolgált alapjául. Többek között J.S. Bach orgonaműveket (korálelőjáték, korálfantázia), valamint kantátát komponált e dallamra.

191; Az Istennek szent angyala (Karácsony) – Vom Himmel hoch, da komm ich her

Luther Márton ezt a legnépszerűbb énekét 1535 körül írta, állítólag karácsonyi ajándékként egyetlen gyermekének. Wittenbergben - a Klug-féle énekeskönyvben – „Gyermekeknek való ének, Krisztus szentestéjére” címmel jelent meg. „Maga az ének egy régi karácsonyesti, találós kérdéseket tartalmazó, és a falusi legények és leányok csoportjai között lejátszódó körtáncos népszokásokból vette eredetét. Luthernek ez a táncdal adta az ösztönzést ennek az éneknek a megírására”,[3] amelynek dallamára egy evangéliumi szöveget írt a bibliai karácsonyi történet (Lukács 2, 8-18) alapján betlehemes ének formájában (adott szerepek szabad felhasználásával).

Később maga Luther dallamot is írt hozzá, amellyel azóta is énekeljük.

Az eredeti szöveg elé (Mennyből jövök most hozzátok…) 1555-ben Valentin Triller lelkész egy bevezető versszakot készített, az énekeskönyv is ezzel közli (Az Istennek szent angyala…). Az eredeti (bevezető vers nélküli) változatot őrizte meg még az 1635-i lőcsei énekeskönyv. Dallama az eredetiből alakult magyar református változat az 1774-i debreceni forma szerint, de kiegyenlített ritmusban (az eredeti ének sorai felütéssel – rövid hanggal – kezdődnek).

Vom Himmel hoch, da komm ich her.
Ich bring’ euch gute neue Mär,
Der guten Mär bring ich so viel,
Davon ich singn und sagen will.

Az eredeti dallamot többek között J.S. Bach is feldolgozta, így hallhatjuk 3 féle szövegváltozatban a nagyszabású Karácsonyi oratóriumban, de ugyanez a dallam szolgált alapjául Bach kánonvariációinak is, amely orgonamű tipikus képviselője Bach kontrapunktikus játékmódjának.

246; Jer, kérjük Isten áldott Szentlelkét (Pünkösd, könyörgés Szentlélekért) - Nun bitten wir den heilegen Geist

Luther Mártonnak egy középkori dallamból készült Szentélek-éneke, mely először Wittenbergben jelent meg 1524-ben. Eredeti szövege: „Nun bitten wir den heilegen Geist”.

Az 1. strófa a 13. századból származik, a ferences Berthold von Regensburg (†1272) idézte egyik prédikációjában.

  Berthold von Regensburg (Wiener Handschrift, 1447)

Ez egy imádság a Szentlélekhez, amely a latin eredetű, Veni Sancte Spiritus szekvenciára – annak tartalmára – emlékeztet bennünket.

Luther ehhez az énekhez további 3 versszakot írt, amelyekben a Szentlelket „Világosságnak”, „édes Szeretetnek”, „legnagyobb Vigasztalónak” nevezi meg. Összefüggésben áll ez a három megnevezés Pál apostol „hit, remény, szeretet” gondolatával (1. Korinthus 13.). A Luther-féle szöveg először 1524-ben jelent meg Wittenbergben (Eyn geystlich Gesangk Buchleyn).

A dallam számos vokális- és instrumentális (elsősorban orgona) mű ihletője, forrása volt a reneszánsz kortól egészen napjainkig (többek között Michael Praetorius, Dietrich Buxtehude, Johann Sebastian Bach, Ernst Pepping).

A versszakok végén, refrénként visszatérő „Könyörüljön” (eredetileg Kyrieleis’ – a Kyrie eleison rövidített formája”) szöveg alapján az ún. „leis”-énekek csoportjába tartozik.

A dallam már a 16. században megjelent magyarországi énekeskönyvekben (különböző szövegkezdettel): a Váradi énekeskönyvben „Hallgass meg minket, nagy Úristen”, és Huszár Gál énekeskönyvében „Adj Úristen nékünk Szentlelket”.

301; Bűnösök, hozzád kiáltunk (Bűnbánati énekek) – Aus tiefer Not ich schrei zu dir

A dallam és a szöveg is Luthertől származik. A szöveg a 130. bűnbánati zsoltár átköltése (parafrázisa), időmértékes verselésben.

Az eredeti szöveg 7 verslábból épülő, jambikus lüktetésű sorokból áll, amely a kor protestáns népénekeinek leggyakrabban használt versformája volt.

Aus tiefer Not schrei ich zu dir, Herr Gott, erhör mein Rufen.
Dein gnädig Ohr neig her zu mir und meiner Bitt es öffne;
denn so du willst das sehen an,
was Sünd und Unrecht ist getan,
wer kann, Herr, vor dir bleiben?

Számos dallam született e strófatípushoz. A korabeli források kétféle melódiával közlik ezt a szöveget, egy lutheri és egy Wolfgang Dachstein-féle dallammal. Mindkettő követi a szöveg jambikus lüktetését (a sorok felütéssel való kezdését). Az énekeskönyvünkben lévő változat azonban kiegyenlített, a magyar fordításhoz jobban illeszkedő ritmussal közli.

A Luther-féle dallam egy karakterisztikus - mottószerű - duplázott kvintugrással kezdődik. Afféle szövegábrázolás ez: a mélybe zuhanó, majd onnan felemelkedő dallam, a mélységben lévő ember Istenhez kiáltását ábrázolja.

254.a, b.; Erős vár a mi Istenünk (Reformáció) / Ein feste Burg ist unser Gott…

A szöveg a 46. zsoltár (Az Isten a mi reménységünk) alapján keletkezett, annak parafrázisa. A szöveg és a dallam egyaránt Luther munkája (bár a 19. századi kutatók kétségbe vonták a dallamszerzőséget).[4] Egyes feltevések szerint 1527-ből származik és a közeledő pestisjárvány hatására született, míg mások szerint eredetileg az oszmán hódítók ellen szóló harci dal volt. További magyarázat szerint a szöveg az óhitű (katolikus) tanítások ellen száll síkra, amely a reformációt és Luther tanításait visszautasította. Ezzel magyarázható az ének eredeti, élénk ritmizálása és sodró lendületű karaktere is.

A zenetörténet során számos korál-feldolgozás született erre a népszerű dallamra, többek között: J.S. Bach korálkantátát írt belőle, és korálelőjátékokat komponált e dallamra; de felhangzik Felix Mendelssohn 5. Reformáció szimfóniájában, vagy Richard Wagner Keisemarsch (Császárinduló) c. művében is, továbbá Giacomo Meyerber Hugenották című operájában, vagy Max Reger nagyszabású korál-fantáziájában.

A protestantizmus egyik legnagyobb erejű szimbólumává vált, Heinrich Heine a „reformáció Marseilles”-ének nevezte ezt az énekelt hitvallást.

---

[1] a MRTZS által 1996-ban megjelentetett Magyar Református Énekeskönyv

[2] Csomasz-Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat! – tudnivalók énekeinkről 303. dicséret

[3] Csomasz-Tóth Kálmán: Dicsérjétek az Urat! – tudnivalók énekeinkről 316. dicséret

[4] Die Protestanten und ihr Gesang von der Trutzburg. Gemeinschaftswerk der Evangelischen Publizistik, evangelisch.de vom 31. Oktober 2011, abgerufen am 21. Januar 2013.