„Én nem tudom,… mint zeng az egész ég” Kontrafaktumok a református énekeskönyv új énekei között
Elhangzott az Énekelt reformáció előadássorozat negyedik napján, 2016. október 27-én, csütörtökön.
Szeretettel
köszöntök mindenkit, itt a templomban és a rádiókészülékek előtt, illetve
azokat, akik internetes közvetítésben követik az előadást.
Kontrafaktumok a református énekeskönyv
új énekei között.
A kontrafaktum nem csak zenei
kifejezés, hanem a művészetben olyan előállítási eljárás, mely egy műalkotásból
bizonyos alaki elemek megőrzésével új műalkotást hoz létre. A zenében a kontrafaktum egy új szövegnek valamely már meglévő szöveges
dallamra való alkalmazását jelenti. Az egyházzenében a
kontrafaktum egy olyan „új” ének, melyet úgy alkottak meg, hogy egy világi
éneket egyházi tartalmú szöveggel láttak el. Létezik egy másik fogalom is, a
zenei paródia, melyet ugyanennek a módszernek megnevezésére használnak, attól
függetlenül, hogy a dallam, melyre az új szöveget alkalmazzák, milyen, világi
vagy vallásos hátterű, [1] Illetve más emghatározás szerint a paródia éppen a kontrafaktum
ellentéte: vallásos tartalmú ének dallamának alkalmazása egy világi szöveghez.[2] A zenetudományban a barok és a klasszicizmus idején viszont minden
olyan művet paródiának neveztek, melyet egy már korábbi zenemű felhasználával
szereztek. A fogalmak használata tehát elég tág teret enged annak, hogy mit
nevezünk kontrafaktumnak és mit paródiának. Az előadás címében elég
titokzatosan hangzott a kontrafaktum megnevezés, ezért nem akartam tovább
zavarni az érdeklődőket azzal, hogy a címben megnevezzem, hogy a reformációi
előadássorozatok alkalmával paródiákról is fogok beszélni … J.
Bár a kontrafaktum és paródia módszerét
évszázadok óta alkalmazták, a reformáció évszázadában addig talán soha nem
tapasztalt virágzásnak indult. A tanok terjesztésére tanító, ún. katekizmus
énekeket írtak, Miatyánk, Hiszekegy és Credo-énekek születtek. Az előző
előadásokban hallottunk már arról, hogy Luther és Calvin egyaránt szorgalmazta új
énekek szerzését annak érdekében, hogy a gyülekezet az istentiszteleteken
rendszeresen énekelhessen anyanyelven, és így megvalósuljanak a reformáció
elvei: az anyanyelvűség elve, és gyülekezetnek az istentiszteleten való
tevékeny részvételének elve. Hihetetlen gyorsasággal születtek az új énekek, egymás után adták ki az énekeskönyveket. Mindez azonban nem valósulhatott volna
meg, ha minden ének eredeti, a szó szoros értelmében vett új ének lett volna,
új szöveggel és új szerzésű dallammal. A lutheránus, a kálvini reformáció hívei
éppen úgy, mint a cseh testvérek szívesen és gyakran fordultak a kontrafaktum
módszeréhez: új, egyházi szöveggel láttak el közkedvelt világi énekeket, vagy
azokat csak mintaként használva, egy vagy akár több világi ének
dallammotívumait felhasználva alkottak új gyülekezeti énekeket.[3]
Most pedig
ismerkedjünk meg néhány kontrafaktum jellegű énekkel a református énekeskönyv
új, tehát a régi énekeskönyvből hiányzó énekei közül.
1.)
Kontrafaktum és paródia a 16. századi lutheránus korálokban
Luther
Márton énekei a Veni redemptor gentium
középkori himnusz dallamára
A Luther Mártont énekeiről szóló
előadásban már szó volt a Jöjj népek
megváltója (RÉ 181, Nun, komm der
Heiden Heiland)) kezdetű adventi énekről, melyet Luther a Veni redemptor gentium kezdetű középkori
himnuszból formált. Úgy tűnik ez a himnusz különösen tetszett a reformátornak,
mert még további két éneket írt ennek a himnusznak a dallamára. Az egyikről
szintén volt már szó elősző este, ez az Adj
békét a mi időnkben kezdetű ének (Verleih
uns Frieden, gnädiglich), mely a református énekeskönyvben az Adj békességet Úr Isten kezdetű
gyülekezeti énekszöveggel található meg (RÉ 330).
A harmadik ugyanerre a középkori
dallamra szerzett Luther-ének a Tarts
meg, Urunk, szent Igédben (Erhalt
uns, Herr, bei deinem Wort) kezdetű, a református énekeskönyvben Úr Isten, te tarts meg minket kezdetű
gyülekezeti ének (RÉ 395).
Luther éneke 1541-ből
való, amikor a török Budát bevette. Az a hír is elterjedt Európában, hogy a
török szultán és francia király között megkötött egyességhez a pápa is
csatlakozott volna, s a protestánsok ügye így még inkább veszélybe került.
Ekkor így imádkozott Luther, és így búzdított másokat is az imádságra: „Imádkozzatok, mert immár nincs remény a
fegyverekben, hanem egyedül Istenben.[4]
Énekében is hasonló képen könyörög: Tarts
meg, Urunk, szent igédben vagy a hogy a református énekeskönyvben
található: Úr Isten, te tarts meg minket.
Énekeljük el a 395-ös számú éneket: Úr Isten, te tarts meg minket.
Luther mindhárom énekében
elég szorosan kötődött az eredeti latin himnusz dallamvezetéséhez, azt szabadon
variálva. A szövegek jellegére is érdemes odafigyelni. A latin himnusz egy
vágyakozó imádság, mellyel az imádkozó cselekvésre szeretné serkenteni Istent: VENI!!!
– NUN, KOMM!! – JÖJJ!!! Luther
nem csak az adventi énekében igazodott ehhez a tartalomhoz, hanem mindhárom
énekében. Mindhárom ének első szavában Istent szólítja meg, hozzá kiált fel!!- Jöjj…, Tarts meg Igében…, Adj
békét… A dallamvezetés pedig a szövegben kifejezésre juttatott
sóvárgást emeli ki, fokozza azt tovább. Hang és szó, dallam és szöveg
összecseng mindhárom esetben. És ebben rejlik a jó paródia vagy jó kontrafaktum
titka: ha új szöveget alkalmazunk egy adott dallamra, nem csak az a fontos,
hogy találjon a szótagszám (ez nyilván elengedhetetlen), hanem az eredeti ének
és az új szöveg jellege, hangulata is hasonló kell legyen, hogy megvalósuljon a
szöveg és dallam egysége.
2.)
Kontrafaktum és paródia a 19-20. században
Természetesen a kontrafaktum módszerét minden időben
alkalmazták. Most ugorjunk pár évszázadot, és lássunk néhány példát a 19-20.
századi zeneirodalomból. Két olyan énekkel ismerkedünk meg, mely az énekeskönyvnek
a hátsó részében található bibliaórákra szánt énekgyűjteményben kapott helyett.
Az ismertetés végén remélhetőleg arra a kérdésre is választ kapunk, hogy miért
nem illesztették be az énekeskönyv szerkesztői ezt az éneket az énekeskönyv
törzsanyagába.
RÉ 438: Haldd, mint zeng az egész ég – Felix Mendelssohn-Bartholdy, Festlied
– Hark! The Herald Angels Sing
Ez a karácsonyi ének Mendelssohn Festgesang zum
Gutenbergfest (MWV D 4), című
férfikarra és két fúvószenekarra írt világi kórusművének, a Vaterland, in deinen Gauden kezdetű énekének
kontrafaktuma.[5] Mendelssohn a művet a könyvnyomtatás 400
éves jubileumi ünnepére, a Gutenbergfest első napjára írta 1840-ben, és
szabadtéren mutatták be a lipcsei Marktplatz-on. Dallama a mű jellegének megfelelően
himnikus jellegű. A négy részből álló mű második tétele a Vaterland… kezdetű rész, szövegének vallásos jellegű részlete
nincs, benne a szerző Guttenberg előtt, a nagy férfi előtt tiszteleg. A Festgesang másik három tételében azonban
Istent magasztalja, aki szavával előhívta a világosságot, és Istent kéri, hogy
ebben a világosságban vezesse az teljes emberiséget.
Az eredeti hangszerelésben nagyon
ritkán hallható a mű, hiszen hatalmas apparátust követel meg. Vonószenekarra
alkalmazott átiratába hallgassunk most meg belőle egy részletet.
Mendelssohnt megkérték, hogy egyezzen
bele abba, hogy a fülbemászó dallamra egyházi szöveget illesztve énekeljék
gyülekezeti énekként. Mendelssohn nem adta ebbe beleegyezését. Az ének angol
nyelven vált egyházi gyülekezeti énekké, a karácsonyi szöveggel a The Church Bell című 1867-ben Bostonban
kiadott énekeskönyvben jelent meg először.[6]
Akkor a szöveg szerzőjét ismeretlenként tűntették fel, de ma már tudjuk, hogy a
szöveg Charles Wesley nevéhez fűződik, aki jóval a Mendelssohn művének keletkezése
előtt, még 1739-ben jelentette azt meg Hymns and Sacred Poems című
gyűjteményében. A Wesley által írt énekszöveg eredeti formájában kissé eltér a
ma ismert angol nyelvű szövegtől ( Hark! How All
The Welkin Rings / Glory To The King of Kings), mely Wesley munkatársának, George Whitegield-nek köszönhető.
Mivel az énekszöveg megjelenésekor Mendelssohn dallama még nem állt
rendelkezésre, a karácsonyi szöveget előbb a közkedvelt Amazing Grace dallamára,
majd különböző más dallamokra énekelték, mígnem 1855-ben Dr. William Cummings,
Mendelssohn egyik nagy tisztelője a Festgesang
dallamára alkalmazta a Wesley szöveget.[7]
Így került aztán vissza kerülő úton német protestáns énekeskönyvekbe egy
eredetileg német világi dallam, melyet angol nyelvű vallásos szöveggel láttak
el, angol nyelvből németre fordítottak, és immár karácsonyi énekként ismerik.[8]
Hallgassuk meg az angol nyelvű éneket a
Cambridge-i King’s College Choir előadásában.
És így jutott el hozzánk is, az új,
immár 20 éves református énekeskönyvbe. Énekeljük
el a 438-as számú eneket: Halld, mint
zeng az egész ég
Ugye nem tévedek, ha azt mondom: szép,
de nehéz közösségben énekelni. Nagyon nagy a hangterjedelme, a magasabb hangokért
meg kell dolgozni, hogy ki tudjuk énekelni. De hát nem csoda, Mendelssohn nem
is szánta gyülekezeti közös éneklésre ezt a dallamot.
RÉ 443:
Én nem tudom – Oh, Danny Boy
Az Oh,
Danny Boy kezdetű ének, egy angol ballada, melynek szövege Frederic Weatherly nevéhez fűződik, dallama pedig egy ír dallam (Londonderry Air). A
szöveg jelentését tekintve egyesek szerint az ír édesanya idegen földre szakadt
fiához szóló éneke, melyben az édesanya így énekel: én mindig visszavárlak, ha
meghalnék, amire hazatérsz, és eljössz a síromhoz, tudni fogom, hogy ott vagy,
és nyugodtan fekszem majd síromban. Mások szerint sokkal inkább egy boldogtalan
szerelemes éneke, aki hiába várja vissza kedvesét. Az éneknek volt, van
liturgikus funkciója is: temetéseken szokták énekelni. A
ballada szövegének írója is requiemként ajánlotta Ellen Terry színésznő
temetésére.
Hallgassuk meg a balladát Eva
Cassidy előadásában-
Már a Halleluja énekeskönyvben is megjelent az erre a dallamra szerzett magyar
nyelvű kontrafaktum Én nem tudom, mért
szeretett úgy minket címmel. Ez található meg 443-as számmal az énekeskönyvben.
Berkesi Sándor négyszólamú vegyeskari feldolgozásában szívesen éneklik az
egyházi énekkarok.
Énekeljük el, és figyeljük meg,
mennyire illeszkedik a dallam és a szöveg, ismerve az ének keletkezésének
történetét is.
A szöveg önmagában Krisztus
önzetlen, áldozatkész, önmagát megüresítő szeretetét énekli meg, és dicsőíti a
világ Üdvözítőjét, a Királyok Királyát. A szöveg jellegénél
fogva nem teljesen illik a melankólikus dallamhoz.
Ennél sokkal sikerültebb egy másik erre a dallam írt kontrafaktum
a norvég-ír Secret Garden nevű duó You raice me up kezdetű dicsőítő éneke
(magyarul Te felemelsz vagy Te erőt adsz kezdetű szöveggel ismert),
mely 2001-ben jelent meg a duo Cd-lemezén. A kontrafaktumot a norvég Rolf
Løvland, a duó egyik tagja írta, és először éppen Løvland édesanyjának
temetésén játszották el.[9]
A dallam eredeti szövegéhez,az Oh, Danny
Boy-hoz ez is összekötő kapocs: a mélység megtapasztalása, a halál és a
meghalás gondolata. De úgy az eredeti szövegben, mint a kontrafaktumokban
megszólal más is: hangot kap a meggyőződés, hogy a halálon túl megmarad valami:
A Danny Boy-ban megmarad a fiát vagy
kedvesét visszaváró édesanya illetve kedves szeretete. A kontrafaktumokban
pedig, megmarad és az imádkozót is megtartja Isten hatalma és Krisztus Király
uralma, amibe minket is beemel a mélységből. Igaz, hogy a You raisce me up változatbann vannak vallásos kihallások, és talán
nincs olyan gospel kórus, vagy ifjusági/dicsőítő együttes mely ne énekelné, hiszen ők úgy értelmezik, hogy Isten
az, akiről énekelnek, ő az aki felemel. És mégis: az énekben sem Isten sem
Krisztus neve nincs benne szó szerint, csak mi asszociáljuk Istennel azt aki segít,
felemel, és vállán hordoz, mások viszont talán inkább kedvesükre gondolnak… Talán
ezzel magyarázható, hogy a dal olyan népszerű lett, hogy erősen tartotta magát
a világi slágerlistákon, illetve máig is rendszeresen hallható a kereskedelmi
rádiók műsoraiban.
Hallgassuk meg a You raice me up kezdetű változatot is
RÉ 285: Már nyugosznak a völgyek/ Nun, ruhen alle Wälder
– Insbruck, ich muß dich lassen – O, Welt, ich muss dich lassen
És, hogy
egy jó példával zárjuk ezt az estét, kicsit visszakanyarodunk a régiekhez, és
egy szép esti énekünkhöz: Már nyugosznak
a völgyek (RÉ 285). Ez egy 16. századi kontrafaktum. Szövegét Paul Gerhard
német énekszerző írta, dallama Heinrich Isaac német népies műdalából, az Innsbruck, ich muß dich lassen kezdetű
ének dallamából alakult. Isaac énekében egy ifjú búcsúzott Innsbruck városától:
mindent hátrahagy, ami örömöt jelentett számára, a diákéletet, a barátokat, a
lányokat is, és olyan útra indul, melyen ezek nem követhetik őt.
Hallgassuk
meg az eredeti változatot.
Isaac
éneke nagyon népszerű lett, és hamarosan megszületett belőle az első egyházi
szövegű kontrafaktum O, Welt, ich muß
dich lassen, azaz Ó, világ el kell
hagynom téged kezdetű szöveggel. Ebben az énekben is búcsúzásról van szó, a
haldokló hívő ember búcsúzik a világtól. A szöveg szinte teljesen követi az
eredeti felépítését, szófordulatait az új helyzetre alkalmazva. Az utolsó
versben felbukkan Simeon énekének is a gondolatmenete: Már megyek békén örömmel- Mit Fried und Freud fahr ich dahin (Lk 2,
29-32). Simeon énekét hagyományosan az esti könyörgésben (completorium) éneklik,
imádkozzák, és ebben az összefüggésben annyit jelent, hogy minden este úgy
fekszem le, hogy lehet ez az utolsó, és elmondhatom az élettel betelt Simeonnal
együtt: Uram, akár mehetek is, mert már láttam a Te dicsőséged. Ezt az ívet
viszi tovább az O, Welt ich muss dich lassen énekből alakult
Már nyugosznak a völgyek (Nun, ruhen alle Wälter) kezdetű esti ének
is, egy újabb kontrafaktum.
Reformáció
nagyhetén, amikor elsősorban reformáció ünnepére készülünk mégis kicsit már a
halottak napjára is gondolunk, amikor többen felkeressük majd elhunyt
szeretteink, vagy neves elődeink sírját. Ebben az időszakban különösen érdemes
odafigyelni az ének záró versszakára: Ti
is távol s közelben, Akik szerettek engem: Békén pihenjetek. A
sötét éjszakába Az Úr világossága Őrködjék hűn fölöttetek.
Az esti ének sorai közé Gerhard becsempészte a középkori halotti mise, a
requiem néhány szavát. A Békén pihenjenek,
..Az Úr világossága Őrködjék hűn fölöttetek
fordulatok a requiem kezdő mondatára emlékeztetnek: „Adj nekik, Uram, örök
nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik” („Requiem
aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis”). Így azok, akikre az
esti imádságban, vagy esti ének utolsó versét énekelve gondolunk, nem csak az
élő szeretteink „távol s közelben”, hanem azok is, akik már az Úrban pihennek,
és akikkel „szentek közösségében” hisszük, hogy együtt vagyunk- távol s közelben.
Énekeljük
el zárásként az ének első és utolsó versszakát.
Mit énekeljünk az
istentiszeleten? Lehet-e népdal dallamára zsoltárszöveget énekelni? Lehet-e
táncdallamokat bevinni a templomba? Milyen zenét szeret Isten? Mit énekelnek az
angyalok? Ma esti válaszom: „Én nem tudom,… mint zeng az egész ég…”, csak azt
tudom, hogy az új ének nem attól lesz valóban új, hogy még friss a tinta a kottapapíron,
vagy, hogy a költő maga is még mindig ízlelgeti a szavakat, hanem attól, ha,
azok, akik éneklik, Isten megszabadított gyermekeieként, igen a halál
fullánkjától is megszabadított gyermekeiként éneklik azt. Az ilyen ének új
ének, és biztossan összecseng a mennyei istentisztelet énekével. Ezzel a
lelkülettel énekeljék kedves testvéreim gyülekezeti énekeiket, még a fura
megnevezésű kontrafaktumokat is.
Köszönöm a figyelmet.
-->
[1] Csomasz
Tóth Kálmán, Dicsérjétek az Urat.
Tudnivalók énekeinkről, Budapest, 1996, 166 old; Drackóczy László, Himnológia
[3] Csomasz
Tóth Kálmán , Új dokumentumgyűjtemény a hugenotta zsoltár történetéhez. In:
Csomasz Tóth Kálmán, Hagyomány és
haladás. Csomasz Tóth Kálmán válogatott írásai születésének 100. évfordulójára. Cantio Bt., Budapest 2003, 410-411
[5] A mű teljes címe: Festgesang
zur Eröffnung der am ersten Tage der vierten Säcularfeier der Erfindung der
Buchdruckerkunst.
[6] Armin H. Hadamer, Mimetischer Zauber. Die englischsprachige Rezeption
deutscher Lieder in den USA
1830-1880. Waxmann Verlag, München 2008, 161. (lásd még
Glover 170k, nr. 87). http://books.google.de/books?id=ZpmQ1_FsdOoC&pg=PP1&lpg=PP1&dq=Armin+W+Hadamer+Mimetischer+Zauber&source=bl&ots=5R4KWhbyem&sig=qiRicaGg7g50aff4Q8Kyp_KS70s&hl=de&sa=X&ei=8TlRVMGMLuKhyAPe34CgBg&ved=0CCAQ6AEwAw#v=onepage&q=Armin%20W%20Hadamer%20Mimetischer%20Zauber&f=false (2014. 10.18.)
[7] Stefan
Scholz-Andreas Boltz, Liedportät, „In das Warten dieser Welt“ GL 749, https://kirchenmusik.bistumlimburg.de/fileadmin/redaktion/Bereiche/kirchenmusik.bistum-limburg.de/Monatslieder/GL_749_Liedportrait__In_das_Warten_dieser_Welt.pdf
(2016.10.26.)
[8] Az énekről
lásd még Hark! The herald Angels sing címszó
in: Hymary.org: a comprehensive index of hymns and hymnals, (2016.10.26.)
